Hogyan történt? Mióta volt beteg? Az évek során megfigyeltem, hogy ha az igazat mondom, az emberek rögtön látják ezt rajtam. Kedves és őszinte vagyok hozzájuk, és ezt értékelik. Hogyan választják ki az egyes sorozatokhoz az eseteket? Összeülünk, megbeszéljük a történeteket, majd a producer, egy forgatókönyvíró és én eldöntjük, melyeket fogjuk felhasználni. Minden eset érdekes, mindenkinek, aki idekerül, megvan a maga "meséje". Én a történet végét látom, illetve az azt megelőző néhány évet. És azt hiszem, mindenki érdekes. A műsorban azonban a váratlan fordulatokkal teli eseteket szeretik, amikor sok mindent nem látok előre, nem tudnám az elején bizonyítani. A tévénézők az ilyen részeket kedvelik. Hogyan pihen munka után? Ó, hogyan? Mindig akad tennivaló. Amint befejezek egy esetet, sosincs egészen lezárva, meg kell várni a toxikológiai jelentést, néha másokat is, végül pedig össze kell rakni. Egyszerre legalább 50-100 esettel zsonglőrködöm, mielőtt véglegesíteném őket. Tehát sohasem érek úgy haza, hogy befejeztem volna.
Bárki, akit ma látsz, holnap a boncasztalra kerülhet. És akkor holnap tíz holttest lesz a hullaházban, vagy egy sem, de ez a ritkább eset. Reggel lemegyek a konyhába és meghallgatom a rádióban, hogy történt-e haláleset. Azután bemegyek dolgozni, megnézem az éjszakai és előző napi eseteket, majd elolvasom a nyomozóim jelentéseit, akik folyamatosan munkában állnak. A jelentés alapján eldöntöm, melyik holttestet kell tovább vizsgálni, melyiknél van szükség boncolásra, és melyikről lehet anélkül is szakértői véleményt mondani. Ezután következnek a boncolások, majd az irodában lediktálom az észrevételeimet. Délután ügyvédekkel találkozom, befejezem a formaságokat és megvizsgálom a toxikológiai jelentéseket. Sok gyűlésem is van; a helyi kormányzatnak dolgozom, és gyakran találkozom a képviselőivel, pénzkeretet és mindennapi gondokat megbeszélni. Röviden, a reggelem a boncolásoké, délutánom a formaságoké vagy a tárgyalásoké. Néha pedig összekeveredik a sorrend. Egy nap sem "szokványos". Melyik az a gyilkosság, amelyik a leginkább megérintette?
Emlékszem, egyszer a gyerekeim más gyerekeknél voltak játszani, és az édesanya megtudta, miből élek. Amikor a gyerekek után mentem, megtiltotta, hogy beszéljek erről, és bármi másról a munkahelyemmel kapcsolatban. Beleegyeztem, mert amúgy sem szoktam gyakran emlegetni. Viszont azt hiszem, ez a felfogás megváltozott az orvosszakértőkről szóló tévéműsorok népszerűsége miatt. A törvényszéki orvoslásról nagyon sok tévéműsor létezik. Lehet ezekben olyasmiről hallani, ami elősegítené a valódi nyomozást? A legtöbb műsor messzire megy a mesterségünkkel kapcsolatban. Ezek gyakran olyan történetet dolgoznak fel, amelyeket a valóságban több ideig tart megfejteni. Ugyanakkor nem igazolt tudományos tényeket is használnak, ezeket nehéz lenne bíróság előtt bemutatni. Ott minden esetet kifinomult technológiai eszközökkel oldanak meg, míg a valóságban a legtöbb bizonyíték nem ilyen módon kerül elő. Hogy néz ki egy szokványos munkanap? Nekem nincsenek szokványos napjaim, mert sose tudhatom, ki mikor hal meg.
Azt hiszem, sok mindent tehetünk az ellen, hogy hullaházba kerüljünk. Sokat tanulok, és ezt alkalmazom az életemben, a gyermekeim életében is; azt hiszem, elővigyázatosabb lettem. Nem szeretem ezt a kifejezést, de úgy gondolom, az elővigyázatosság segít annak megértésében, hogy milyen értékes az élet, és megérteni azt a tényt, hogy valamelyest a kezünkben van a sorsunk és a hosszú élet lehetősége. Nem akarok meghalni egy hülye balesetben csak azért, mert előtte nem gondolkodtam tisztán. Miről beszélget az áldozatok családjaival? Mit akarnak öntől megtudni? Az igazságot – nem akarják, hogy megszépítsem a történteket. Annyira egyenesen akarnak beszélgetni, hogy gyakran a hatóságok félnek kiadni minden információt. Viszont Floridában, de az államok nagy részében létezik az úgynevezett nagyközönség előtt nyitott felvétel. Az emberek hozzáférhetnek mindenhez, amit felfedeztünk, és az iratainkhoz is. Az igazat akarják tőlem. Tudni akarják, mi történt, tudni akarják a választ rengeteg kérdésre: hogyan kerülhette volna el?