A magyar országgyűlés 386 képviselői mandátuma a következőképpen oszlik meg: • Egyéni választókörzetben megszerezhető 176 mandátum. • Területi listán megszerezhető 152 mandátum. • Országos listán megszerezhető 58 mandátum. Az egyéni választókerületben pártszínekben vagy független jelöltként indulhat minden választható állampolgár, ha megszerzi legalább 750 választópolgár aláírással hitelesített ajánlószelvényét ("kopogtatócédula"). Az egyéni mandátum megszerzéséhez abszolút többség szükséges, ellenkező esetben a második fordulóban az előzőleg három legtöbb szavazatot kapott jelölt között az egyszerű többség dönt. A területi választókerületek a 19 megye és a főváros. Területi listát azok a pártok állíthatnak, amelyek az adott területi választókerület egyéni választókerületeinek negyedében (de legalább kettőben; pl. ha 7 egyéni kerület van) állítanak jelöltet. A területi listák kötöttek, az elnyert szavazatok aránya határozza meg, hogy hány jelölt jut a parlamentbe. A mandátumokból csak azok a pártok részesülnek, melyek elérik a parlamenti küszöböt, amely az országosan az egyes pártlistákra leadott szavazatok 5%-a.
A nemzetiségi iskolahálózat az 1880-as évektől nem fejlődött, ennek következtében a feszültség egyre nőtt. A törvényhatóságok és a községek önkormányzatának szűkítése, a központi hatalom erősítése, valamint a választójog szűk korlátok között tartása és a választások nyílt jellege ugyancsak összefüggött a magyar állam magyar jellegének erősítésére való törekvéssel. A nemzetiségek a nemzetiségi törvénynél többet akartak, ezért tiltakozásuk jeléül jó ideig passzív ellenállást folytattak, azaz gyakran nem vettek részt a magyar országgyűlés munkájában. Társadalmi szerkezetüknél fogva és a magyar választási rendszer szabályaiból fakadóan egyébként is kevesebb képviselőjük jutott mandátumhoz, ezért a magyar vezetőréteg nem vette komolyan a feszültség nagyságát. Az 1890-es évektől kezdve azonban fokozottabban síkra szálltak jogaik bővítése érdekében. Erre jó példa a román Memorandum-per (1894). A XIX. század második felében jelentős arányeltolódások mentek végbe a nemzetiségi összetételben: a magyarság aránya (Horvátország nélkül) 41%-ról 54, 5%-ra nőtt.