Egy kapcsolat a legtöbb esetben akkor válik tartóssá, ha a férfi hódítja meg a nőt. A nő ettől vágyik igazán vágyottá egy férfi szemében. Ha a nő túl sokat ad, nem elégszik meg azzal, amit a férfi önszántából nyújt: többet akar. Ha a nő többet ad, mint amennyit kap, vagy mindent odaad, még mielőtt ő kapna valamit, maga idézi elő a csalódást, és előbb utóbb elveszti szexepiljét. A mai embernek nincs ideje, nincs türelme kivárni, hogy a jó dolgok megérkezzenek hozzá. Folyamatos időhiányban szenvedünk, a kapcsolataink is szélessáv sebességgel kötődnek, nem marad idő vágyakozni, nincs várakozás, tűkön ülés, izgalom, nincsenek fantáziák, vágyak, elképzelések, csalogató részletek, nincs kézfejen felejtett, hívogató parfümillat. Pedig ez a várakozással teli periódus pontosan arra való, hogy "megágyazzon" a vonzalomnak, mert egy kapcsolat megéréséhez, elmélyüléséhez idő kell, csak így fejlődhet hosszabb távon erős kötelékké. Nem engedjük az induló párkapcsolatokat végig haladni a fejlődési szakaszokon.
Ha a nő többet ad, mint amennyit kap, vagy mindent odaad, még mielőtt ő kapna valamit, maga idézi elő a csalódást, és előbb utóbb elveszti szexepiljét. A férfiak ma is szeretik meghódítani a Nőt. Mindezt legvonzóbb és legsármosabb férfitulajdonságaik kidomborításával teszik, majd időt és lelkesedést nem kímélve addig küzdenek, míg elnyerik a figyelmét. Sok nő vélekedik ma erről egészen másképpen, a mai férfi pedig egyre inkább elengedni látszik ezt a hagyományos, lovagias férfiszerepet. Pedig még mindig szükségük van a hódításra, hogy eljátszhatják hagyományos szerepeiket, a nőknek pedig arra van szükségük, hogy meghódítva érezhessék magukat. A nő persze legyen olyan, akit meg lehet hódítani, a férfiak nagy része vallja ezt, mégis, a nők ma egyre természetesebben és magabiztosabban veszik át a kezdeményezést az ismerkedés során. Amit a férfiak ugyan imponálónak és szexinek tartanak, de a direkt kezdeményezésre mégis sokan zavarral reagálnak. Miért? Mert a rámenősséget, a túlzott magabiztosságot a férfias tulajdonságok közé sorolják, és a nőkben ezt nem igazán értékelik.
Például jó szívvel nem kényszerfranciáztatná a gyermekei anyját... Vannak férfiak, akiknél a hűség egyszerűen nem opció. Az csak egy ketrec, amiben megfulladnának. Néhány nő ezt képes is elfogadni, és racionálisan különválasztani az érzelmeket a szexualitástól. Nem foglalkozik azzal, mit művel a pasija, amíg ez nem megy a kapcsolatuk rovására, és elég diszkréten tudja intézni. Működhet ez is. Vagy csak egyszerűen vissza kell engedni az ilyen fickókat a szabadba, hadd varacskoljanak a többi vaddisznóval, és keresni kell helyettük olyat, aki sikeresebben háziasítható. Viszont vannak alkalmi megcsalók, megingók, eltévelyedettek, akik hisznek a hűség eszméjében, mégis egy ponton hibát követnek el. És emiatt utálják is magukat. Na jó, persze azért ez közel sem olyan véletlen, mint mosogatás közben eltörni egy tányért, vagy lepadkázni a felnit. Az ember farka nem akad csak úgy véletlenül bele a szomszéd lányba a lépcsőfordulóban... Pedig valójában igenis lehetséges, hogy nem szántszándékkal kerestek szeretőt.
Igen gyakran bölcsnek is tűnnek, mint aki sok nehézséget élt már át az életben. 4. Imádják önmagukat Ezek a férfiak többnyire óriási egóval rendelkeznek, a nárcisztikus karaktervonások sem állnak távol tőlük. Az ő munkájuk, az ő eredményük, a nehézségek, amelyekkel ők küzdöttek meg, és a környezetük feladata a lelkesedés és a rajongás. 5. Ingatagok, ha programszervezésről van szó Nem lehet velük fix programot szervezni, hiszen valami állandóan lóg a levegőben: attól tartanak, hogy ha velünk fixálnak valamit, lemaradnak egy még jobb lehetőségről, ezért többnyire csak az utolsó pillanatban, B terv híján kerülnek elő. 6. Hazudtak már kisebb dolgokról korábban Az apró hazugságok számukra természetesek, még csak nem is minősülnek hazugságnak, inkább amolyan füllentések, amelyek az életet színesítik. Nem érzik a határokat. 7. Hajlamosak a féltékenységre… …ami talán nem túl meglepő, hiszen magukból indulnak ki. A látszólag teljesen irreális, őrült féltékenység párkapcsolatban mindig hatalmas belső bizonytalanságot jelöl, illetve azt, hogy a "külön út" a másik számára természetes, de tart attól, hogy emberére lelt…
Azaz ha egyedülálló, ismerkedik, új kapcsolatot keres, megérti, hogy az adott szeretői viszony elérte a határait, abból több nem lesz. Így akár évekig fenn lehet tartani egy ilyen kapcsolatot, ha a nőnek megéri, vagyis elég ennyi az adott személyből és közben boldogan élheti az életét. Ha ennél többre vágyik a nő és nem képes beletörődni abba, hogy a pasi nem akar szorosabb kapcsolatot, akkor sok variáció nincs, jöhet a könnyes búcsú. Nőtől függ, hogy mi az amire vágyik. Egy családos hölgynek megfelelhet a havi egy-két talá itt sem mindenkinek.. :) de egy szingli ennél többet akar. A megbízhatatlan szeretőt is lehet szeretni a kedvessége, a gyengédsége, a sok jó tulajdonsága miatt, csak el kell fogadni, hogy ő nem az, akit meg lehet változtatni. Nem fog mindent feláldozni a szeretője miatt, még az idejét sem hosszútávon, mert mindig jön egy újabb hódítás. Működhet jól is egy ilyen viszony, ha a nő el tudja fogadni ezt a helyzetet. Akár őszintén is meg lehet beszélni a dolgokat, nem kell játszani a naivat.
A pszichológusokat rendszerint a nők keresik fel azokkal a panaszokkal, amik a szexuális életüket érintik. Dr. Gerevich József nemrég megjelent könyvének (Ágyban dől el? ) tanúsága szerint is a nők azok, akik nyíltabban tárják fel a problémáikat, akik egyáltalán beszélnek azokról. Ám a kalandok elmesélésében – amik pedig rendszerint a kapcsolatok kudarcai miatt jönnek létre – inkább a férfiak jeleskednek. Szerinted miért van ez így? Anyaggyűjtés közben azt tapasztaltam, hogy a férfiak ezen a téren valamennyivel nyitottabbak. Többségük önként és dalolva jelentkezett, míg a nőket kicsit győzködnöm kellett, hogy szóra tudjam bírni őket. A sztereotípia tehát nálam beigazolódott: a férfiak sok esetben már-már dicsekedtek a hódításaikkal, a nők pedig még mindig szemérmesebbek, amikor erről beszélnek. A nők a férfiakkal szemben kevésbé szoktak hozzá, hogy a szexuális élményeikről, a szexualitásról beszéljenek. Bár szerencsére az utóbbi időben erre egyre több pozitív példát láthatunk, de ezen a téren bőven van még mit pótolnunk.
Az egyik legkirívóbb eset az volt, amikor a férfi és a nő úgy tartott fent nyolc évig viszonyt, hogy közben mindkettő megházasodott, a nő szült két gyereket a férjének, és a férfinek is született három gyereke a feleségétől. Mindez azonban ritka kivétel, igazi kuriózum, mert a viszonyok átlagos időtartama többnyire fél év. Addigra lecseng a kapcsolat eleji extatikus szakasz, ami tele van adrenalinnal, az újdonság varázsával, a tiltott gyümölcs izgalmával, és "az elromlani milyen szép" érzésével. Azonban ahogy telnek a hónapok, kialakul és egyre mélyül a kötődés a szerető felé, ami pedig egyre több felelősséggel jár. Aztán az ember úgy érzi, hogy a dupla magánéletet élni egyre fárasztóbb mind emberileg, mind érzelmileg, mind logisztikailag. Felaprózódik benne, és többnyire hibázik is, ilyenkor jönnek a banális lebukástörténetek, mert a lebukás elég banális a legtöbb esetben. Mert előbb-utóbb mindenki lebukik. Főleg ma, amikor okostelefonok és okos kütyük közegében élünk. A nők szerintem előbb megérzik, hogy a párjuk félrekacsintott.
Másfél hónap hallgatás után egy egész különleges témával szerettem volna megtörni a csendet; így esett a választás a fent is említett "többnejűségre". Mint ahogy azt már korábbi cikkeimben említettem, a modernkor, a fogyasztói társadalom, a felpörgött életvitel egyik hozománya, hogy az olyan értékek, mint a házasság, a párkapcsolat, az elköteleződés egyre kisebb népszerűségnek örvendenek és egyre nagyobb gyakorisággal ítéltetnek kudarcra. Ehelyett "divatosak" lettek a felszínes, mindenféle kötöttségtől, érzelmiségtől, lelki intimitástól mentes kapcsolatok, összejárogatások, amelyeknek nyilvánvaló oka, hogy az embernek vannak szükségletei, vágyai, szeretné ezeket kielégíteni, de a lehető legkevesebb felelősségvállalással, megkímélve magát a komolyabb elköteleződéssel járó összes nyűgtől, bajtól. Még egy szintet továbblépve, ott találjuk azokat az eseteket, ahol a férfi komplett háremet tart. Az ilyen szerelmi sokszögekben résztvevő nőkről határozottan kijelenthető, hogy rendkívül alacsony önbecsüléssel rendelkeznek; aki nem tud a többi nőről, az azért, aki meg tud, és úgy van benne a sztoriban, az meg azért.