Legfeljebb olyankor gyorsolvasásra kapcsolok. **** spoiler
A Vörös Oroszlán 1946-ban jelent meg először, Orsi Mária szerzői névvel, a Hungária kiadásában, kétezer példányban. Nem sokkal megjelenése után, amikor a kiadókat is államosították, begyűjtötték a könyvet, mert felforgató és veszélyes műnek minősítették – minden példányát bezúzták, s negyven évig szerepelt a tiltott kötetek listáján. Íróját, a nem létező Orsi Máriát halálra keresték. Hamvas Béla – aki ekkor a Széchenyi Könyvtárban dolgozott – valami csoda folytán meg tudott menteni négy példányt, amelyek közül egy kijutott Amerikába, hogy ott "főnixmadárként" feléledjen: "Amikor azt hitték, hogy megölték a könyvemet, akkor kezdett el élni" – mondta Szepes Mária, és igaza lett. A mű első német kiadása 1947-ben látott napvilágot. A Vörös Oroszlán 1984-ben született újjá, amikor a már Amerikában élő Püski Sándor publikálta New Yorkban, az eredeti kiadás alapján. Csak néhány becsempészett példány kerülhetett Magyarországra, ugyanis itthon még mindig tiltólistán volt a kötet. 1984-ben Kuczka Péter kijátszotta a cenzúrát, és kiadta rövidítve, fantasyként, a Kozmosz Fantasztikus Könyvek sorozatban.
Én pedig innentől kezdve beszélő kutyát akartam meg megfejteni való titkosírást meg Roger Bacon-kéziratot a családi hagyatékba – le van tojva az aranycsinálás. Az ideológiát meg fel se fogtam, de őszintén és komolyan. Egyszerűen kiejtettem az agyam rostáján. A második találkozásom a témával természetesen A Pendragon legenda volt – azaz a paródia. Illetve A paródia! A tökéletes, a groteszk, a megismételhetetlen!!! :) Ami időnként röhög az alkímián, időnként megőrül bele. "A fele csoda és a fele móka. " A következő meghatározó találkozás pedig A Foucault-inga. Na, itt jön a "DE". Amit nem szerettem: Azt a bizonyos tervszerűség-megsejtést. Ahogy elhangzott a regény legelején, hogy a világtörténelem eseményei mögött "terv" van, nekem azonnal eszembe jutott A Foucault-inga, és a készülékem rögtön bejelzett. Ahhoz, hogy ilyeneket elhiggyek, engem sajna túlságosan beoltottak posztmodernnel. Illetve nem is a "terv" zavart önmagában. Azzal még kibékültem volna. Végső soron miért is kellene, hogy Umberto Ecónak inkább igaza legyen, mint Szepes Máriának?
egy misztikus regény monodráma változata Bemutató 2011. március 18-án a Vígszínház Házi Színpadán (19. 30 órás kezdés esetén az előadás várható befejezésének ideje 21. 00) Szepes Mária 1946-ban megjelent regénye néhány hónap után zúzdába került, mint veszedelmes, felforgató irodalom. A kimentett néhány példány azután kézről kézre járt évtizedeken át; tiltott gyümölcsként élvezték azok, kik hozzájuthattak, de a mű így is kultuszregénnyé vált. A könyv alaptémája egy elixír, maga a Prima Materia, amely halhatatlanná tesz. A történet 1535-ben indul, és háromszáz évvel később ér véget. Újabb és újabb életeken és halálokon át követhetjük végig egy nyughatatlan lélek reinkarnációs fejlődéstörténetét. Venczel Vera számára a vígszínházi színpadi változatot a rendező, Bodor Böbe, és a drámaíró-dramaturg, Lőrinczy Attila készítette el. SZEPES MÁRIA (1908 – 2007) "Az a mániám, vagy szent őrületem, hogy amit írok, azt érdekesen írjam. Nincs jogom untatni sem tudománnyal, sem művészettel senkit. Százötven könyvem jelent meg eddig, de kétszáz lesz azután, ha én már levetem a testemet…" Szepes Mária színészcsaládba született 1908. december 14-én.